FÉREGFERTŐZÉSEK

A helminthiasis - azaz a férgesség, mint betegség - olyan kórkép, amelyet a szervezetben parazita életmódot folytató férgek, vagy azok lárvái idéznek elő. A féregfertőzés lehet teljesen tünetmentes, máskor a féreg parazita életmódja miatt táplálékot, vitaminokat von el a gazdaszervezettől, és hiánybetegséget okoz, avagy testanyagainak közvetlen toxikus, vagy allergizáló hatásának köszönhetően, kóros szervi tünetek jelentkeznek. Egyes férgek lárvái bejuthatnak a szövetekbe, ahol idegentestként gyulladásos gócokat hozhatnak létre. A betegség lehet a kórokozó elpusztítására tett kísérletnek, például immunpatológiai reakciónak a következménye is.

Entherobiasis

 Az ember leggyakoribb féregfertőzése, a cérnagiliszta (Enterobius vermicularis) – fertőzés, az enterobiasis, amely az egész világon elterjedt. Elsősorban gyermekkorban, gyermekközösségekben gyakori. A fertőzöttség maximuma 9-11 éves korban található. Az egyedüli fertőzőforrás a féreggel fertőzött ember. Az újabb fertőzés, a környezetben, a körmökön, a ruházaton, az ágyneműn, vagy a házi porban található peték lenyelésével veszi kezdetét. A szájon át bejutott petékből a lárva a gyomor- patkóbél területén kel ki, növekszik, majd a vastagbélbe vándorolva éri el teljes fejlettségét. A fehér színű féreg nősténye átlagosan 1 cm hosszú, a hím ennél kisebb. A petékkel teli megtermékenyített nőstény az éjszaka folyamán a végbélnyílás környékére vándorol, ahol petéket rak. Cérnagiliszta-betegség -

Milyen tünetek utalnak rá?

A cérnagiliszta gyakran alig észrevehető a fertőzöttek számára, csupán az éjszaka jelentkező végbéltáji viszketés hívhatja fel a figyelmet a bélgilisztára.Kórokozója a cérnagiliszta (Enterobius vermicularis), amely főként a mérsékelt égövön terjedt el. A kifejlett féreg mintegy 5-12 mm hosszúságú.

Csak a fertőzöttek egyharmadában jelentkeznek kifejezett klinikai tünetek. A panaszok között a leggyakoribb az éjszakai végbéltáji viszketés. Tartós fertőzés esetén ez alvászavart idézhet elő, de előfordulhat nyugtalanság, ingerlékenység, fáradtság is, és az ezekből eredő koncentrálóképesség hiánya.

Az enterobiasis legjelentősebb és legveszélyesebb szövődménye a vakbél krónikus gyulladása. A férgek a gáton keresztül a külső nemi szervekre, továbbá a hüvelybe is átvándorolhatnak, és petéik e területen is megtalálhatók. A fertőzés a leánygyermekeket vakaródzásra készteti, és a felszínes hámsérülések talaján bekövetkezhet a hüvely másodlagos bakteriális, illetve gombás fertőződése.

Trichuriasis

Ostorféreg

Hazánkban a féregfertőzések közül talán a második leggyakoribb, a Trichuris trichuria okozta trichuriasis. A fertőzöttek valós számát nehéz megítélni, miután a klinikai kép a szervezet általános állapotán kívül az élősködő férgek számától függ. Mérsékelt égövön gyakori a tünetszegény, vagy tünetmentes fertőzés. Hazánkban a trichuriasis a település-egészségügyi-, és higiénés viszonyoktól függően különböző mértékben az ország egész területén előfordul. Miután ez a bélparazita a talaj útján terjed, ezért lényegesen nagyobb arányban található vidéken, mint a városi lakosság körében.

Az újabb emberi fertőzés, a már fertőzött egyén székletével ürülő peték lenyelésével veszi kezdetét. A lenyelt Trichuris peték lárvává, majd kifejlett féreggé alakulnak át, amelyek szájszervükkel megkapaszkodnak a vastagbél nyálkahártyájába. Az okozott tünetek részben ezzel a mechanikus ártalommal magyarázhatók.

Középerős fertőzésben bizonytalan panaszok észlelhetők: étvágytalanság, hányinger, változó lokalizációjú hasi fájdalmak, melyekhez fogyás, illetve allergiás tünetek is társulhatnak.

Súlyos fertőzésben – mely elsősorban a trópusi területeken fordul elő – idült, véres hasmenés a jellemző, melyhez anémia társul.

 Ascariasis

(orsóférgesség)

Hazánkban átlagosan 8-10%-ban fordul elő. Terjedése székletszóródással, a féregpetékkel szennyezett talajjal, tisztítatlan szennyvízzel öntözött, nyersen fogyasztott, mosatlan gyümölcs és zöldségfélék fogyasztásával történik. A terjedésben természeti tényezőkön kívül társadalmi tényezőknek (hiányos közművesítés, primitív személyi higiéné) is jelentős szerepük van. Orsóférgesség

Az orsóféreg (Ascaris lumbricoides) kifejlett állapotban 15-25 cm hosszú, jelenlétükre gyakran csak a fáradékonyság, köhögés hívhatja fel a figyelmet. A fertőzést lárvakezdeményeket tartalmazó peték lenyelése okozza, melyek általában nem megfelelően megmosott zöldségek vagy gyümölcsök külső részére tapadnak. A lárvák a vékonybélben kelnek ki, a bélfalon keresztül a keringésbe jutnak, majd a tüdőbe vándorolnak. Innen köhögés, majd a köpet lenyelése révén ismét a tápcsatornába jutnak.

Az Ascaris lumbricoides nevű féreg hímje 15-20 cm, nősténye 20-30 cm hosszú. A fertőzőforrás a féregürítő ember. A pete szájon át bejut a béltraktusba, majd az emésztőnedvek hatására peteburok megnyílik, és az így szabaddá váló lárvák átfúródnak a bélfalon, majd a vénás keringéssel (részben a nyirokereken át) a tüdőbe jutnak. A lárvák a tüdő léghólyagjain keresztül a nagyobb légutakba vándorolnak, majd a felköhögött lárvákat lenyelve, a bélben ismét kialakulnak belőlük az ivarérett férgek. A tüdőben vándorló lárvák apró vérzéseket, hörghurutot, súlyosabb fertőzés esetén kiterjedt gyulladásos folyamatokat indíthatnak el.

A vékonybélben élősködő, és a félig emésztett béltartalommal táplálkozó férgek, a féregszámtól és az egyéni túlérzékenységtől függően, puffadást, hasi fájdalmat, periodikus hasmenést okozhatnak. Máskor a tünetek gyomor- vagy patkóbélfekélyt, néha hasi daganatot utánozhatnak. Toxikus hatásként idegrendszeri és allergiás tünetek jelenhetnek meg (pl. nyugtalanság, alvászavar, szédülés, orr- és végbélviszketés stb.).

A legveszélyesebbek, a mechanikus jellegű ártalmak. A vándorló lárvák hatására a gégében vizenyő képződhet, amely fulladást okozhat. A kórokozó a fülkürtön át a középfülbe is bekerülhet, majd a dobhártyán átfúródva megjelenhet a külső hallójáratban. A férgek tömeges előfordulása bélelzáródást (ileus) idézhet elő. Alkalmanként az Ascaris férgek az epeutakba is bejutnak.

Trichinelliosis

 A trichinellosis (fonalóckór) felbukkanásával elsősorban azokon a területeken kell számolni, ahol hagyománya van a disznóvágásnak, az emberek előszeretettel fogyasztanak sertéshúst, nyers vagy csupán füstölt disznótoros ételeket, házikolbászt (főleg, ha vaddisznó húsával van keverve), illetve, ahol a háztáji sertéseket konyhai maradékokkal, húsételekkel is táplálják. A kórokozó a Trichinella fajok, elsősorban a Trichinella spiralis. A kórokozóforrás az egymással (is) táplálkozó, vadon élő hús- és mindenevők: róka, borz, patkány, vaddisznó és házisertés. A kolbászmérgezés (botulizmus)

A botulizmus, vagyis ismertebb nevén a kolbászmérgezés nagyon ritka betegség. Évente 2-8 embernél fordul elő Magyarországon, és súlyos esetben halállal is végződhet. Megéri odafigyelni a disznóvágás higiénés szabályaira.A botulizmus a legsúlyosabb olyan megbetegedés, ami kapcsolatba hozható a télen népszerű házi disznóvágásokkal. A Clostridium botulinum nevű baktérium által termelt mérgező anyagcseretermék, a botulotoxin egy grammjának milliomod része is halálos lehet az emberre.

A lárvákat tartalmazó, elégtelenül kezelt húsok elfogyasztása után a parazita az emésztőnedvek hatására megnyíló tokjából szabaddá válik, és a vékonybélben alakul kifejlett féreggé. A nőstényekből kiszabaduló lárvák, a bélfalon áthatolva a harántcsíkolt izmokba, és olykor más szervekbe (pl. a központi idegrendszerbe, szívbe) vándorolnak. A fertőzés elsősorban az állandóan működő, legjobb vérellátású (rekesz-, bordaközi-, rágó-, nyelő-, antigravitációs- és szemkörüli) izmokat érinti. Az izomrost belsejében megtelepedett lárva körül hialinos tok képződik, mely idővel elmeszesedik, és ebben a kórokozó még hosszú ideig életképes maradhat.

A parazita megbetegítő hatása a mennyiségtől függ. A fertőzést követő első héten fertőző bélgyulladáshoz, ételmérgezéshez hasonló tünetek alakulnak ki: - láz, hányás, hasi fájdalom, hasmenés vagy éppen székrekedés. Már ebben a szakban is jelentkezhet izomgyengeség, noha ez még nem a direkt lárvahatásnak, hanem a korai toxikus távhatásnak az eredménye.

Ezután az izmokba történő lárvavándorlás során a láz magasra szökik, fáradtság, bágyadtság, fejfájás okoz rossz közérzetet. Az esetek 80%-ában a szem környéke és az arc vizenyősen megduzzad, egyúttal végtag- és izompanaszok (kettős látás, nyelési nehézség, mellkasi fájdalom, fulladás, rekedtség, nyomásra fájó izmok, végtag-gyengeség, ízületi fájdalmak) jelentkeznek. A bőrön gyakran látható kiütés, a szem kötőhártyáján és a köröm alatt apró vérzések észlelhetők. Kivételesen erős parazitafertőzés esetén szívelégtelenség és ritmuszavarok fordulhatnak elő.

Házi kedvencek által terjesztett fertőzések

Kedvenc házi-, hobbiállataink sok örömet okozhatnak a gazdájuknak, de ha nem tartjuk be az alapvető állattartási rendszabályokat, akkor emberi fertőzések forrásaivá is válhatnak. Ezen fertőzések közé tartoznak a következők:

Toxocariasis

A toxocariasist a kutyákban, macskákban gyakran előforduló parazita, a Toxocara canis és a Toxocara mystax (cati) okozza.

Toxoplasmosis

Az emberek nagy hányada esett már át toxoplasmosis fertőzésen, súlyos megbetegedést azonban csak legyengült immunrendszerű betegeknél, illetve fertőzött anyák magzatainál okozhat. A toxoplasmosis kórokozója a Toxoplasma gondii, mely világszerte igen elterjedt, az emberek nagy hányada esett már át toxoplasmosis fertőzésen.A házimacska és egyéb macskafélék a kórokozó végső gazdái. Egyéb emlősök, madarak és az ember a parazita köztigazdái. A végső gazda bélcsatornájában fejlődnek ki a köztigazdákat fertőzni képes alakok, az ún. oociszták, melyeket a macska a székletével ürít. A köztigazda - így az ember is - rendszerint akkor fertőződik, ha szennyezett ételt vagy italt fogyaszt.

A kifejlett féreg tartózkodási helye az állatok tápcsatornája, ahol nagy mennyiségű petét termel, és ez a széklettel ürül. A fertőzött szuka szöveteiben többségében nyugvó állapotban lévő lárvák, a vemhesség során végbemenő hormonális változások hatására aktiválódnak és a vérárammal a méhlepényen keresztül bejuthatnak a magzatba. A fertőzés átadása szoptatás útján is bekövetkezhet, de ennek jelentősége kisebb. A macskáknál az utód fertőzésének elsődleges módja a szoptatás, méhlepényen keresztüli fertőződés nincs. A kutya- és macskaalom tehát jelentős fertőzőforrás lehet.

Emberben a peték lenyelését követően a lárvák a tápcsatornán áthatolva eljutnak a májba, tüdőbe, és néha egyéb területekre (központi idegrendszer, szem, vese, és szív). E stádiumnál tovább az emberi szervezetben a lárvák nem fejlődnek tovább.

A toxocariasis az 1-4 év közötti gyermekekben a leggyakoribb, közöttük is azokban, akik fonák étvágyúak (pica), szoros kapcsolatban vannak a kutyákkal és macskákkal; - a szem toxocariasisa idősebb gyermekben a leggyakoribb.

Az akut fertőzés lázzal, nehézlégzéssel kísért köhögéssel, görcsökkel, máj- és olykor lépmegnagyobbodással, valamint nyirokcsomó-duzzanattal jelentkezik. A szem toxocariasisa leggyakrabban látásélesség csökkenés, ritkábban kancsalság és szem körüli ödéma képében jelentkezik.

Hólyagférgesség

echinococcosis

A hólyagférgesség vagy echinococcosis Magyarországon talán a legnagyobb problémát okozó féregfertőzés.Kórokozója leggyakrabban az Echinococcus granulosus, mely 3-6 mm hosszú, főként kutyákban él. A bélféreg lenyelt petékkel terjedhet emberre. A petékből a vékonybélben kikelnek a lárvák, melyek a bélfalat átfúrva vándorolnak, és a májban vagy a tüdőben telepednek meg. Itt folyadékot tartalmazó, vastag falú tok (ciszta) képződik körülöttük.

A gyógykezelés szempontjából talán a legnagyobb problémát okozó féregfertőzés. Kórokozója leggyakrabban az Echinococcus granulosus, mely 3-6 mm hosszú, főként kutyákban él. A külvilágba szóródó peték bekebelezésével fertőződnek a szokványos köztigazdák (sertés, juh, szarvasmarha), alkalmilag az ember is. A fertőzés leggyakrabban a gyermekkorban következik be.

A petékből a vékonybélben kelnek ki a lárvák, melyek a bélfalat átfúrva, elvándorolnak a különböző szervekhez. Rendszerint a májban vagy a tüdőben (ritkábban a csontokban és az agyban) telepednek meg, majd folyadékot tartalmazó, vastag falú tok, tömlő (ciszta) képződik körülöttük.

A tömlő növekedése nyomási tüneteket és az érintett szerv szövetének izgalmát okozhatja. A tömlő el is meszesedhet, de ez nem jelent automatikusan elhalást. A ciszta falának megrepedése, és a belsejében található testidegen fehérjék érintkezése a gazdaszervezet immunrendszerével, életveszélyes, allergia-szerű reakciót (anafilaxiás sokkot) eredményezhet.

Galandférgesség

A világszerte előforduló galandféreg akár 8-9 méter hosszúságúra is kifejlődhet, vagy petéi az izomba vagy az agyba tokozódva okozhatnak tüneteket.

Az állatokban szabaddá vált lárvák átfúrják a bélfalat és a véráram, illetve a nyirokkeringés közvetítésével a harántcsíkolt izomzatba kerülve betokolódnak, ún. borsókát (cysticercus) képeznek.

Egy újabb emberi fertőzés a nyers vagy nem kellően hőkezelt, borsókás hús fogyasztása révén alakul ki.

Legtöbbször az egyetlen tünet a széklettel távozó féregízek ürítése, esetleg érezhető a féregmozgás, máskor toxikus és neurovegetatív tünetek jelentkezhetnek. (A sertés galandféreg számára az ember is lehet köztigazda, az így kialakult human cysticercosis súlyos prognózisú betegség.)

Az állatoktól - kutyáktól, macskáktól, más házikedvencektől vagy vadon élő állatoktól- elkapható fertőző betegségek száma száz felett van. Természetesen nem kell megijedni a potenciális veszélyektől, ám bizonyos higiénés alapszabályokat érdemes betartani, különösen gyerekek, terhes anyák, idősek vagy krónikus betegek számára!Állatról emberre terjedő betegségeket hobbiállatok is közvetíthetnek. A fertőzések változatosak mind a kórokozó mibenléte (vírus, baktérium, gomba, egysejtű, féreg), mind a terjedés módja (lenyelés, belélegzés, bőrön át) szempontjából. A megfelelő odafigyeléssel és állatorvosi segédlettel, a kötelező óvintézkedéseket és higiénés szabályokat betartva nevelt hobbiállatok azonban nem jelentenek komoly veszélyt az egészséges immunrendszerű gazdára.

Kutyák és cicák

Kutyák és macskák leginkább bélférgek okozta betegséget terjesztenek, leggyakrabban toxocariasist. Egysejtű élősködő a toxoplasma, amit elsősorban macskák terjesztenek ürülékükkel. A terhes nőknek kell különösen kerülni a fertőzés lehetőségét, mert magzati ártalmat okozhat.

A macskakarmolási betegség  kórokozója a Bartonella henselae nevű baktérium, ami a macska nyálából mosakodás közben a karmára, onnan bőrsérülésen át az ember szervezetébe kerül és okoz lázas betegséget helyi nyirokcsomóduzzanattal. A macskák között a baktériumot bolhák terjesztik.

A kullancsok, bolhák állatokról emberre kerülve terjeszthetnek betegségeket. Kedvenceink hazahozhatják ezeket az ízeltlábúakat, melyek átkerülhetnek a gazdira, bár jó higiénés viszonyok és odafigyelés közepette nem nagy eséllyel, jelentőségük inkább a fertőzések állatok közötti átvitelében van. Kullancs emberre Lyme-kórt, agyvelőgyulladást (kullancsencephalitis vírus) és tularaemiát (nyúlpestis) terjeszthet. A bolha elvileg pestist is terjeszthet, de ehhez vadon élő fertőzött rágcsálóból kell származnia.

A vadon élő emlős állatok (róka, patkány, denevér, hörcsög) veszettséget terjeszthetnek elkóborolt háziállatra is, ezért fontos az évenkénti védőoltás.

Egyéb állatok környezetünkben

Tennivalók harapás esetén

Állatharapáskor a veszettségen túl a tetanus elleni védőoltás mérlegelendő. Az állat szájában élő baktériumok ezen kívül veszélyes sebfertőzéseket is okozhatnak. Minden állatfaj szájában más a  baktériumösszetétel, az antibiotikum kezelés ettől függ.

Rágcsálók vizeletével terjed a leptospirosis. A betegség magas lázzal, esetenként súlyos, halálos máj- és veseelégtelenséggel, savós agyhártyagyulladással jár.

A díszpapagájoktól atípusos tüdőgyulladást, psittacosist lehet kapni. Kórokozója a Chlamydia psittaci.

Hüllők igen ragályos Salmonella baktériumokat ürítenek, ami az emberben hasmenést, ritkán más súlyos betegséget okozhat.

Trópusi halak bőrfertőzést okozhatnak az akvárium tisztításakor, ilyen a Mycobacterium marinum.

Trópusokról származó állatok egzotikus betegséget terjeszthetnek (pl. majomhimlő). Tanácsos állatorvos véleményét kérni a veszélyekről. Bármilyen sokféle állatközvetítette fertőzést ismerünk, mindig várható újabb, eddig ismeretlen, vagy ilyen módon korábban betegséget nem okozó kórokozók felbukkanása.

Olyan betegségeket is terjesztenek állatok, melyek egészséges egyénekben nem, vagy csak enyhe problémákat okoznak, azonban immunitásukban sérült egyénekben életveszélyesek lehetnek.

A legfontosabb szabályok!

Mindig adassa be házikedvenceinek a kötelező védőoltásokat!

Végeztesse el rendszeresen a féregtelenítést!

Riassza és irtsa az ízeltlábú élősködőket (bolha, kullancs)!

Óvakodjon attól, hogy kedvencei vadon élő állatokkal kerüljenek kapcsolatba!

Ne feledkezzen meg a gondos szappanos kézmosásról, különösen hüllők érintése után!

Vigyázzon, hogy kisgyermekek ne vegyenek szájukba potenciálisan szennyezett talajt!

Használat után fedje le a homokozót, hogy a macskák ne használhassák ürítésre!

Az állatokkal való játék közben kerülje a harapást, karmolást, szükség esetén pedig forduljon orvoshoz!

A sérült immunitású személyek, azaz legyengült, idős személyek, tartósan az immunrendszer gyengítését célzó gyógyszert szedők (pl. reumás és más autoimmun betegek, AIDS betegek) kerüljenek mindenféle állatot!

A terhesek különösen óvakodjanak a házikedvencek által terjesztette toxoplasmától.