MINŐSÉGI VÉRELEMZÉS

 

 MINŐSÉGI

VÉRELEMZÉS

+

FERTŐZÉSI

GÓCKUTATÁS

BUDAPEST

Komplex Sejtszintű

Állapotfelmérés

amely tartalmaz egy Minőségi vérelemzést

az egész szervezetre kiterjedő fertőzési góckutatást

terápiás terv készítést.

.

20/9464249

.

 

.

 KECSKEMÉT

 

MINŐSÉGI VÉRELEMZÉS

+

FERTŐZÉSI GÓCKUTATÁS 

 

  20/9464249

  

 

 

FÓT

 

MINŐSÉGI VÉRELEMZÉS

+

FERTŐZÉSI GÓCKUTATÁS

 

20/9464249

 

Szavazás

Az elmúlt félévben volt Ön szűrővizsgálaton?
igen
nem

MINŐSÉGI VÉRELEMZÉS

 

 

PREVENTÍV SZŰRŐVIZSGÁLAT

 


 

SZEGED

 

MINŐSÉGI VÉRELEMZÉS

+

FERTŐZÉSI GÓCKUTATÁS 


20/3694543

 



 
ALLERGIÁSOK!


Energiainformációs


Allergia-Vizsgálat

folyamatos jelentkezés

Kecskemét

infó:
20/9464-249




Hüvelyfertőzés

 

 

 

  A hüvelyfertőzések több szempont szerint csoportosíthatók.

 

A legelfogadottabb a kórokozó szerinti osztályozás. A hüvelyfertőzés kialakulása szempontjából két nagy csoportra különíthetők.

 

 - Az egyik csoport szexuális érintkezés nélkül is kialakulhat.

 

-  A másik csoport kialakulásához közvetlen kontaktus

-nemi szervekről lévén szó- nemi kapcsolat szükséges.

Ez utóbbi csoportba tartozó betegségeket nevezzük

a szó valódi értelmében nemi betegségnek.

 

 

 

 Sok nő szenved, illetve együtt él hüvelyfolyással. A folyás alapja az esetek jelentős részében fertőzés. Egészséges hüvely jellegzetes mikroorganizmus flórával rendelkezik. Ennek a fő összetevője a tejsavtermelő Döderlein baktérium, ami a hüvelyben savas védőköpenyt alakít ki. Amennyiben kórokozók kerülnek túlsúlyba a hüvelybe, az egészséges flóra megváltozik, kialakul a fertőzés. Fertőzés szexuális kontaktus útján, partnertől is megkapható, azonban külső körülmények, például strandolás, sőt a szervezet belső egyensúlyának megbomlása is okozhatja a hüvely, és a szeméremtest fertőzését.

 

 A hormonálisan aktív nők esetén (a pubertás kortól a klimaxig) a hüvely és a szeméremtest fertőzése sok esetben együtt alakul ki (vulvovaginitis), így mindkét szervet egyszerre kell kezelni.

A hüvelyfertőzést különféle kórokozók okozhatják, így megkülönböztetünk gombás-, bakteriális-, trichomonas-, gonorrhea és más élősködők által okozott betegségeket.

A hüvelyfertőzések 90%-át baktérium, gomba és trichomonas okozza.

 

 

 

 Tünetek:

A fertőzés típusától függően változatosak a tünetek. Rendszerint hüvelyfolyás, csípés, viszketés, valamint, ha a fertőzés gyulladással is jár, akkor fájdalom észlelhető. Dyspareunia, ami közösüléssel kapcsolatos fájdalmat jelent. A típusos tünetek a hüvelyfertőzés esetén ritkák. Típusos tünetnek nevezzük, azon tüneteket, melyek nagy valószínűséggel egy adott betegséggel együtt járnak.

 

Típusai:
Cytolytikus vaginosis, vagy Döderlein cytolysis:

Kevéssé ismert megbetegedés a cytolytikus vaginosis (cytolytic vaginosis), vagy más néven a Döderlein cytolysis (eredeti megnevezése Doderlein's cytolysis).
Alapfeltétele a normális hüvelyflóra. A tünetek sok esetben ciklikusan jelentkeznek, jellegzetesen a menstruációt megelőzően a fokozott sárgatest hormon hatás alatt (lutheális szakaszban, ld. A szabályos menstruációs ciklus). Fizikális vizsgálattal a szeméremtest enyhe gyulladása fordulhat elő, a hüvelyváladék bővebb, fehér, pH: 3,5-4,5. Az elváltozás a laktobacilus flóra túlszaporodása következtében alakul ki. A cytolytikus vaginosis és a gombás hüvelyfertőzés gyakran csak mikrobiológiai vizsgálattal különíthető el egymástól. Sok esetben születik téves diagnózis és ebből adódóan félrekezelés (pl. "évek óta gombám van, és nem tudnak kikezelni").


Bakteriális fertőzés, vagy bakteriális vaginosis:

Gyakori betegség. A nők nagy részénél kialakul élete folyamán, nem ritkán nehezen kezelhető, kiújuló forma. Súlyosságtól függően okoz tünetet, illetve panaszt. Típusos polimikrobás fertőzés, amelynek kialakulásában a Gardrenella vaginalis mellett anaerob kórokozók (Peptococcusok, Bacteriodesek, Mobiluncusok), Mycoplasmák, sőt faklutatív aerob baktériumok is részt vesznek. Általában nem alakulnak ki a klasszikus hüvelygyulladás tünetei, ezért is használjuk a vaginitis helyett a vaginosis kifejezést. Amennyiben mégis kialakul, abban az esetben jellemző tünete a szeméremtesti égő érzés, bűzös, bizonyos esetekben halszagú, szürkés-fehér viszkózus hüvelyfalhoz tapadó váladék. Elsősorban anaerob fertőzés. Ez a fertőzés a férfiak nemi szervén nem okoz fertőzést, azonban a fertőzött hímvessző képes megfertőzni a hüvelyt. Hüvely pH > 4,5. Hüvelyváladék kenetvizsgálattal clue sejtek láthatók, leukocyták nincsenek.

Kezelés: Elsőként választandó antibiotikumok a metronidazol (90-100%-s hatásfok), clindamycin. További alternatíva esetén széles spektrumú elsősorban enterococusokra ható szerek, pl. penicillin származékok, valamint mikorbiológiai tenyésztés alapján célzott kezelés.

 

 

 

 Aerob bakteriális fertőzés és mycoplasma fertőzés:

A bakteriális fertőzések egy alcsoportjának tekinthetők. A normál hüvelyflórához tartozó fakultatív patogén aerob baktériumok és mycoplasmák az egészséges hüvelyben, normál flóra és pH viszonyok mellett nem képesek elszaporodni, nem okoznak fertőzés. A normál hüvelyflóra felborulásával (dysbakteriosis) kedvező feltételeket teremt elszaporodásukhoz. Kiemelt jelentőségű fertőzés a Streptococcus B fertőzés, amely veszélyezteti a magzatot és az újszülöttet. BSH-szűrés, Streptococcus B szűrés: A terhesség utolsó hónapjában szokott sor kerülni az úgynevezett BSH-szűrésre, mely egy B-csoportú Streptococcus baktérium kimutatására szolgál.A várandós nők tizenöt-húsz százaléka tünetmentes hordozó. Általában nem veszélyezteti a kismama egészségét, ezért kezelést sem igényelne. A baktériumot hordozó anyák kisbabáinak egy-két százaléka fertőződik, s a fertőzés súlyos kimenetelű is lehet. Azért nem terjedt el széles körben, mert sok a tévesen pozitív eredmény, illetve néha olyan esetekben is negatív, amikor az újszülöttön mégiscsak mutatkoznak a fertőzés jelei.

Kezelés: Elsőként választandó antibiotikumok a metronidazol, clindamycin, mycoplasma fertőzés esetén doxycyclin, Streptococcus B fertőzés penicillin származékok, cephalosporinok.


Gombás hüvelyfertőzés, vagy Candidiasis:

A nők körülbelül 3/4 része élete során legalább egyszer, közel fele pedig többször is szenved vulvovaginalis candidiasisban. Okozója leggyakrabban a Candida nevű gomba, azonban más gombafajok is okozhatnak gombás hüvelyfertőzést. Krónikus formában az esetek 20%-ában, tovább 20%-ában tünetmentes hordozó állapot lép fel. Férfiaknál lényegesen ritkábban, 5-10%-ban fordul elő, és ilyenkor is sokszor tünet és panaszmentes hordozók. Legjellemzőbb tünete a hirtelen jelentkező, sokszor kínzó szeméremtáji viszketés. Sok esetben sűrű, (túrószerű) darabos folyással, nemi szervi szárazság-érzéssel jár együtt. Hüvely pH normális. Hüvelyváladék kenetvizsgálattal spórák, Pseudomyceliumok, Myceliumok láthatók.

Kezelés: Helyi kezelés és/vagy szisztémás gombaellenes kezelés.

 




Trichomonas fertőzés, vagy Trichomoniasis (Trichomoniázis) :

Az esetek felében tünetmentes lehet a fertőzés. A trichomoniázis a hüvely vagy a húgycső megbetegedésével járó, nemi úton terjedő betegség, melyet a Trichomonas vaginalis nevű ostoros egysejtű okoz. A kórokozó megfertőzheti mind a nők, mind a férfiak húgy-ivarszerveit, a tünetek azonban főleg nőknél jelentkeznek. Sokszor bűzös sárgászöld habos hüvelyi folyás képében jelentkezik. Előfordulhat a húgycső gyulladása következtében vizeletürítéskor jelentkező fájdalom. Férfiak esetében, a leggyakoribb tünet a húgycsőgyulladás, a húgycső váladékozás, gyakori vizelési inger, valamint vizeletürítéskor jelentkező égető érzés. Hüvely pH > 4,5. Hüvelyváladék kenetvizsgálattal a jellegzetes kórokozó látható.


Gonorrhea fertőzés:

Ritkán kialakuló megbetegedés. Nőkön gyakran, férfiaknál ritkábban tünetmentes. Néha hüvelyi vagy húgycsőből eredő folyást és/vagy vizelésürítéskor jelentkező fájdalmat okoz. A hüvelyi folyást a méhnyak fertőzése és gyulladása okozza. Súlyos gonorrhoea a méhre és a petevezetékekre terjedve alhasi fájdalmat okozhat. Fertőzött egyénnel történt anális nemi életet élők végbele, orális szexszel a garat is fertőződhet.

Kezelés: Elsőként választandó antibiotikumok: ceftriaxon, ofloxacin, cefixim, ciprofloxacin. További alternatíva: spectinomycin, azithromycin.


Chlamydia fertőzés:

Néha hüvelyi vagy húgycsőből eredő folyást és/vagy vizelésürítéskor jelentkező fájdalmat okoz. A hüvelyi folyást a méhnyak fertőzése és gyulladása okozza.

 

 A Chlamydia fertőzés "néma" fertőzésnek tekinthető, hiszen a friss fertőzést követően a nők háromnegyed része, a férfiak fele tünet mentes.
A nőknél a megbetegedések elsősorban a nemi szervek tájékán alakul ki, a húgycső, a méhnyak és a Bartholin-mirigyek kivezető csövének gyulladást okozza.
Az alsó genitális traktus Chlamydia trachomatis okozta fertőzései felszálló infekciók révén súlyos komplikációkhoz vezethetnek mind a férfiaknál, mind a nőknél. A férfiaknál első lépésben a húgycső nyálkahártyáját betegíti meg. Mindkét nemnél anális coitus révén a végbél nyálkahártyáját is érintheti a fertőzés.

Mivel mind a két nemnél gyakori a tünetmentes fertőzés, ezért érthető, hogy a betegek nem fordulnak orvoshoz, hiszen "nincs miért", ugyanakkor partnerkapcsolataikban a kórokozókat tovább adják. Az infekció terjedésében szerepet játszik a feltehetően igen gyakori kórokozó perzisztálás is.

A fertőzések többsége a 15-24 év közötti lakosságot érinti. Ebben az életkorban a szexuálisan aktív korosztály érintettsége 25-27% körül van. A chlamydia a leggyorsabban terjedő szexuális úton történő megbetegedés az Egyesült Államokban. Évente több, mint 3 millió férfinél és nőnél diagnosztizálják ezt a fertőzést.

A baktériumok elsősorban a hengerhámsejteket fertőzik meg. A kifejlődött Chlamydia a gazdasejt szétesése után kikerülve újabb sejtek megfertőzésére képesek (sejtről-sejtre terjed). Előfordulhat, hogy a sejteken belüli szaporodás el sem kezdődik, vagy leáll. Ezt perzisztál infekciónak nevezzük, és szerepet játszik a betegség krónikus lefolyásában, továbbá távolabbi szervekben kialakuló komplikációk létrejöttében (pl. reaktív arthritis).

Általában 1-3 hetes lappangási idő után vizeltürítéssel járó panaszok lépnek fel.
Kezelés nélkül a tünetek spontán eltűnnek, majd hosszabb-rövidebb idő múlva újra jelentkeznek. Az intermittálóan visszatérő vizeletürítéskor fellépő fájdalom, az urethralis diszkomfort érzés jellemezheti a kezeletlen, vagy nem megfelelően kezelt C.trachomatis fertőzést. Laboratóriumi jelként az abakteriális pyuria a jellemző.

 

 

 

 Cervicitis:

 

A méhnyak nyálkahártya megbetegedése, mely rendszerint mucopurulens váladékozással jár együtt. Sajnálatos módon a fertőzöttek jelentős részénél (több mint felénél) a megbetegedés tünetszegény. Az infekcióra hívhatja fel a figyelmet mucopurulens váladékcsurgás (a betegek nyúlós áttetsző vagy sárgás folyásról panaszkodnak), a méhszáj vérzékenységére utaló, szabályos menstruáción kívül fellépő rendellenes vérzés, így a kontakt vérzés is. Hüvelyi feltárásnál a méhnyak vérzékeny eróziója észlelhető egyidejű mucopurulens áladékcsurgással.
A folyás panaszával jelentkező betegek vizsgálatánál azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy gyakran kevert fertőzésekről van szó. A folyamatos cervix váladékozás lúgos vegyhatásánál fogva pH eltolódást okoz a hüvelyben és előbb vagy utóbb a cervicitis tünetei mellett a bakteriális vaginosis jellemzőit is megtalálhatjuk.

Krónikus kismedencei gyulladás:


Az alsó genitális traktus fertőzései, ha nem kerülnek időben felismerésre, és megfelelő kezelésre, korai és késői szövődmények kialakulásához vezetnek. A cervix tünetszegényen zajló, vagy tünetmentes C. trachomatis infekciója aszcendáló fertőzés révén endometritist, salpingitist, adnexitis okozhat, mely rendszerint az enyhe tünetek miatt nem kerül felismerésre. A fertőzés azonban az esetek egy részében nem áll meg. Az akut PID-del szemben jóval gyakrabban találkozunk a lezajlott kismedencei gyulladás késői következményeivel (krónikus petevezető elzáródás, méhen kívüli terhesség, krónikus kismedencei gyulladás). A PID minden esetben polimikrobás etiológiájú és az esetek kb. 40%-ban az egyik kórokozó a C.trachomatis. A PID kialakulását, illetve kockázatát a rendszeres irrigálás háromszorosra növelheti.

Proctitis:


Végbélgyulladás az anális coitusban résztvevő betegeknél alakulhat ki és a klinikailag tünetmentes fertőzöttségtől a súlyos anorectalis fájdalommal, mucopurulens-vérzéses váladékkal, tenesmussal járó akut megbetegedés formájában nyilvánulhat meg.

Epididymitis:


Mellekheregyulladás a fiatal felnőttkorban az esetek 50%-ában C.trachomatis okozta szövődmény, melyre jellemző, hogy az infekciót eredményező szexuális kontaktus után kb. 4-6 hét múlva hirtelen, egyoldali, herébe és lágyékhajlatba sugárzó fájdalommal kezdődik, az érintett oldalon a mellékhere duzzanatával, érzékenységével. Kísérheti subfebrilitás és láz.

Prostatitis:


Prosztatagyulladásben is igazolt a C.trachomatis kóroki szerepe. Perianális diszkomfort, teltségérzés, ágyéki fájdalom, dysuria, enyhe fluor hívhatják fel a figyelmet a prostata megbetegedésére.

 

 

 

 Humán Papillomavírus, vagy HPV fertőzés.

A HPV kontaktusok útján terjed, leginkább szexuális úton, ráadásul a szex minden formájával, ezért is tekinthető napjaink leggyakoribb vírusos eredetű szexuális úton terjedő betegségének. A fertőzések többsége a 15-25 év közötti lakosságot érinti. Ebben az életkorban a szexuálisan aktív korosztály érintettsége 70% körül van, 35 év felett 1-2% a fertőzöttség. Egyes becslések szerint az aktív szexuális életet élők 80%-a legalább egyszer átesik a fertőzésen az élete folyamán, és 5-10 százalékuknál hosszan tartó HPV fertőzés alakul ki.

Tünetek:

A Humán Papillomavírus (HPV) fertőzés változatos tünetekkel mutatkozik. Azonban gyakran tünetmentes, "néma" fertőzés, így a beteg orvoshoz sem fordul. A fertőzésre sok esetben szűrővizsgálat hívja fel a figyelmet. A tünettan a fertőzést okozó vírus fajtájától és a fertőzés kialakulásának helyétől függ. A fertőzés úgy alakul ki, hogy a kórokozó a bőrre, és/vagy a nyálkahártyára kerül. Rendszerint nem észlelhető hámsérüléseken keresztül a felszínt borító hám alsó, ún. bazális rétegéig jut, és beépül ezekbe a sejtekbe. Ezután évekig képes nyugalmi állapotban, azaz elváltozást nem okozva a sejtekben tartósan élni. Kedvező körülmények között a szervezet a HPV fertőzést legtöbbször legyőzi. Ennek időtartama átlagosan 9-24 hónap. Kóros elváltozást az azonos típussal való hosszú időn át tartó fertőzés okozhat. A fertőzés a szexuális partnerek számával egyenes arányban nő. Akinek volt már valaha életében szexuális kapcsolata, az életkortól függetlenül veszélyeztetett lehet. Szexuálisan életet nem élt nőkben nem, vagy nagyon ritkán található HPV pozitivitás, ez is azt bizonyítja, hogy a HPV elsősorban szexuális érintkezéssel terjed. A szájnyálkahártya fertőzése legtöbbször orális szex útján következik be, de kialakulhat csók útján, valamint szüléskor a fertőzött anyáról is ráterjedhet az újszülött szájnyálkahártyájára. A fertőzést követően több év is eltelhet, mire a kóros sejtburjánzás következtében daganatos elváltozás alakul ki. Az időben felismert HPV-fertőzés által okozott elváltozás kezelhető, a korai daganatos elváltozások közel 100%-ban gyógyíthatók. A rák kialakulását különböző tényezők is segítik, úgy mint a több HPV vírus egyidejű jelenléte, a szervezet legyengült immunrendszere, egyidejű társbetegségek fennállása (pl. AIDS), dohányzás, hormonális fogamzásgátló... Általánosságban elmondható, hogy a HPV fertőzés kontakt úton terjed, a fertőzés úgy alakul ki, hogy az egészséges hám érintkezésbe kerül a fertőzött hámmal.

 

 HPV eredete, története:

A papovaviridae családba tartozó humán papillomavírusok több, mint 100 különböző típusa ismert.
Ezek közül mintegy 60 féle törzs a nemi szervek tájékán, a genitális traktusban, a méhnyak, a szájüreg, a garat, a gége, a nyelőcső, a végbélnyílás környéki területen, vagy a hímvessző hámján található. A HPV fertőzés és a méhnyakrák közötti összefüggést először zur Hausen vetette fel 1974-ben, majd Meisels 1977-ben igazolta. 1983-ban zur Hausen megállapította, hogy a HPV 16-os típusa a leggyakrabban kimutatható kórokozó méhnyakrákban. A HPV rákkeltő szerepét az Egészségügyi Világszervezet (WHO) keretei között működő Nemzetközi Daganatkutatási Ügynökség (IARC) már 1995-ben hivatalosan elismerte. A világon az összes emberi daganat 6,1%-a HPV eredetű, és a HPV a ma ismert leggyakoribb vírusos szexuális úton fertőzés.
A HPV produktív ciklusa a megfertőzött epitheliális sejt differenciálódásán alapszik, ezért csak a keratinocytákban szaporodik. A vírus a laphám és a nyakcsatorna hengerhámja találkozásánál bejut a laphám bazális sejtjeibe, és ott hosszabb-rövidebb ideig rejtve marad anélkül, hogy bármi módon károsítaná a sejtet. Az ilyen fertőzések mintegy 80%-a spontán meg is szűnhet.

Csoportosítás:

Daganatot okozó képesség alapján három csoportot különböztetünk meg:

• HR - magas rizikójú: nagy valószínűséggel rákot okoz

• NA - nem azonosított HPV-típus, vagy átmeneti rizikójú: kicsi az esélye, de nem kizárt hogy rákot okoz

• LR - alacsony rizikójú: nem okoz rákot

 

Érdekesség: a HPV16, méhnyakrák szempontjából több mint 400 szoros kockázatot jelent.