MINŐSÉGI VÉRELEMZÉS

 

 MINŐSÉGI

VÉRELEMZÉS

+

FERTŐZÉSI

GÓCKUTATÁS

BUDAPEST

Komplex Sejtszintű

Állapotfelmérés

amely tartalmaz egy Minőségi vérelemzést

az egész szervezetre kiterjedő fertőzési góckutatást

terápiás terv készítést.

.

20/9464249

.

 

.

 KECSKEMÉT

 

MINŐSÉGI VÉRELEMZÉS

+

FERTŐZÉSI GÓCKUTATÁS 

 

  20/9464249

  

 

 

FÓT

 

MINŐSÉGI VÉRELEMZÉS

+

FERTŐZÉSI GÓCKUTATÁS

 

20/9464249

 

Szavazás

Az elmúlt félévben volt Ön szűrővizsgálaton?
igen
nem

MINŐSÉGI VÉRELEMZÉS

 

 

PREVENTÍV SZŰRŐVIZSGÁLAT

 


 

SZEGED

 

MINŐSÉGI VÉRELEMZÉS

+

FERTŐZÉSI GÓCKUTATÁS 


20/3694543

 



 
ALLERGIÁSOK!


Energiainformációs


Allergia-Vizsgálat

folyamatos jelentkezés

Kecskemét

infó:
20/9464-249




Savasság - Lúgosság



A pH fogalma


A körülöttünk lévő anyagoknak van valamilyen pH-értéke, vagyis kémhatása: Minden anyag vagy savas, vagy semleges, vagy lúgos.


Mit iszunk minden nap? Semleges, savas vagy lúgos italokat:


Vizet, ásványvizet, szénsavas vagy ionizált lúgos vizet, üdítő italokat, teát esetleg citromosan, kávét, tejet, kefirt, gyümölcslevet, sört, bort…



Mit eszünk? Savas, semleges esetleg kissé lúgos ételeket:


Kenyeret, húst, savanyított salátákat, vajat, sajtot …


Testünkben a vérnek, a nyálnak, gyomorsavnak, a vizeletnek, a bőrünknek, könnycseppünknek különböző pH értéke van, és ennek az értéknek a kisméretű változása is diagnosztikai segítséget nyújtanak az orvosoknak.


A pH a hidrogén ionok aktivitásának (híg oldatokban a koncentrációjának) a mértéke, és kifejezi az oldat savasságát vagy lúgosságát. Mivel a hidrogén ionok koncentrációja nagyon széles skálán mozog, az értelmezés és koncentráció számítások megkönnyítésére, logaritmikus egységben fejezik ki a pH és hidrogén ion koncentráció ( [ H+ ] mól/l ) közti összefüggést:

pH = - lg [ H+ ].


A pH skála általában pH=0 –tól pH=14-ig terjed: ha a pH értéke kisebb mint pH=7, akkor az oldat savas, ha a pH érték nagyobb mint pH=7, akkor lúgos. A semleges oldat pH=7 (pl. desztillált víz).



Az alábbi táblázatban különböző anyagok pH értéke van feltüntetve:







A sav-bázis egyensúlyról



A szervezetben normál körülmények között egyensúly van a savi és lúgos tulajdonságú vegyületek között. Ezt az egyensúlyt a vér puffer rendszere, a tüdő és a vese reguláló mechanizmusa tartja fenn. Az utóbbiak olyan vegyületeket bocsájtanak ki, amelyek meggátolják a vérben és más szövetekben a túlzott savasodást (acidózist) vagy lúgosodást (alkalózist). Normál sav-bázis egyensúly esetén a vér kémhatása a pH-skálán 7,35-7,45 között van.

Az acidózis a szervezet sav-bázis egyensúlyának zavara, melynek során a vér és a szövetek kémhatása savasabb a normálnál. Lehet légzési eredetű (respiratórikus), amikor különböző légzési nehézségek miatt a kelleténél több széndioxid marad vissza a szervezetben, de lehet anyagcsere- okozta (metabolikus) acidózis is, amely elhúzódó hasmenéskor, elégtelen veseműködéskor, diabétesz esetén, vagy súlyos mérgezésekkor (cianidok, metilalkohol, szalicilátok, stb.) lép fel.


Az alkalózis a szervezet sav-bázis egyensúlyának zavara, amikor a vér és a testszövetek kémhatása lúgosabb, mint normál esetben. Ez bekövetkezhet hiperventiláció (fokozott légzés), hányás esetén, vagy minden olyan esetben, amikor a bázikus ionok mennyisége nő vagy a savi ionoké csökken.





Dr. Robert Young szerint az összes egyensúlyi állapot közül,amit az emberi szervezet igyekszik fenntartani, a legdöntőbb a savasság és a bázikusság (vagy lúgosság) közötti egyensúly. A szervezet a végletekig képes elmenni abbéli igyekezetében, hogy fenntartsa a vér megfelelő, enyhén lúgos természetét. Viszont nagyon könnyen és gyakran előfordul, hogy a testszövetek elsavasodnak. Ez a megbomlott egyensúly egyfajta káoszhoz vezet, és megnyitja az utat a betegségekhez. Minden betegség, és a rossz köz érzet mögött is a testnedvek és a szövetek elsavasodása áll. Ugyanis a test kizárólag akkor válik sebezhetővé a kórokozók által, amikor elsavasodott - az egészségesen lúgos kémhatású egyensúlyi állapotban a kórokozók nem tudnak megtelepedni. Továbbá a savak jelenléte mindig arra utal, hogy megbetegedtünk, betegek vagyunk. Röviden, a jó egészség feltétele, hogy a testünk sav-bázis egyensúlya megfelelő legyen.

 

A savasság és a lúgosság viszonyát a tudomány mennyiségileg fejezi ki
egy 1 -tői 14-ig terjedő skálán, amit úgy nevezünk, hogy „pH" (ejtése: pé-há).
Ezen a skálán a 7-es érték tekinthető semlegesnek. A 7 alatti értékek jelölik
a savas, a 7 felettiek pedig a lúgos tartományt.

A kétfajta vegyi anyag - a savak és a lúgok - egymással ellentétesek, és amikor bizonyosarányban találkoznak, akkor kioltják egymást, létrehozva ezzel egy semlegespH-t. Mindazonáltal körülbelül hússzoros mennyiségű lúgos anyagszükséges a vérben egyetlen egységnyi sav semlegesítéséhez, tehát jobb éskönnyebb az egyensúlyt fenntartani, mint visszanyerni.



A VÉR


Ahogyan a testhőmérsékletünknek 37 fokon kell maradnia, ideálisan a vérünketis a 7.365-ös pH-értéken kell tartanunk - amely nagyon enyhén lúgos. A pH-t lehet mérni a vizeletből és a nyálból is, de a legfontosabb a vér, és ennek kell a legszűkebb sávon belül maradnia. A test különböző részeinek egyébként is eleve különböző a pH-szintje. A vérnek és a szöveteknek enyhén lúgosnak kell lennie, de például a vastagbél enyhén savas, továbbá a vizelet is enyhén savas vagy semleges kell, hogy legyen. A nyál többnyire változó. A vizelet pH-ja tud a legjobb képet adni arról, hogy mi történik a szövetekben, de ez nem mindig pontos. A vér pH-ja megbízhatóbb, és így jobban megmutatja a belső állapotokat.


A test betegségei majdnem mindig annak a következményei, hogy túl

sok sav terheli meg a test pH-egyensúlyát - olyan mértékig, hogy a test már

a betegségek tüneteit kezdi produkálni. (Egy külső forrásból származó mérgező hatás is okozhat betegséget, de ez sokkal ritkább.) A tünetek lehetnek magának a terhelésnek a megnyilvánulásai, de lehetnek annak a jelei is, hogy a test kiegyensúlyozó erőfeszítéseket tesz. A terhelés nagyságától és időtartamától függően ezek a tünetek jobban, vagy kevésbé láthatóak. De a lényeg ez: a túlzott savterhelést mi magunk idézzük elő azzal, amit megeszünk. A jó hír az, hogy ha felismerjük ezt a tényt, akkor tudunk ezen változtatni. A testünk összes szabályozó mechanizmusa (ideértve a légzést, a keringést, az emésztést és a hormontermelést) azért dolgozik, hogy kiegyensúlyozza ezt a finom belső sav-bázis szintet. A test nem tudja sokáig elviselni a túlzott savasság felé történő eltolódásokat. A megbomlott egyensúly korai szakaszában a tünetek még nem olyan erősek: ilyesmik lehetnek, mint kiütés, fejfájás, allergiák, megfázás és influenza, valamint pl. homloküreg- problémák. De ahogy a dolgok tovább súlyosbodnak, egyre komolyabbá válik a helyzet. A szervek és egész belső rendszerek meggyengülése eredményeként pajzsmirigy-, mellékvese- és májproblémák, stb. léphetnek fel. Ha a szövetek pH-ja túlságosan elmozdul a savas irányba, akkor az oxigénszint lezuhan, és a sejtek anyagcseréje leáll. Más szóval a sejtek elpusztulnak.


Tehát a pH csökkenése nem megengedhető. A szervezet úgy akadályozza meg ezt, hogy amikor szembetalálja magát egy csomó beömlő savval, a vér lúgos ásványi anyagokat von ki a szövetekből, hogy ezt kompenzálni tudja. Van egy ásványianyag-család, amelyiknek pont az a feladata, hogy az erős savakat semlegesítse, mérgező hatásukat közömbösítse. Ilyen pl. a nátrium, a kálium, a kalcium és a magnézium. Amikor ezek az ásványi anyagok reakcióba lépnek a savakkal, az eredmény sokkal kevesebb káros melléktermék lesz, amelyeket azután a test már ki tud üríteni. Tudni kell, hogy egy egészséges test szükséghelyzet esetére rendelkezik tartalékkal ezekből az ásványi anyagokból. De ha a táplálkozással nem kerül be elég belőlük a szervezetünkbe, és elfogy a tartalék, akkor a test máshonnan szerzi be őket, vagyis kivonja őket a csontokból (a kalciumot) vagy az izmokból (a magnéziumot) - ahol természetesen szükség lenne rájuk.


Ez pedig könnyen hiányállapotokhoz vezet - és sok különböző, ezekkel az állapotokkal összefüggő tünethez. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. Ha az elsavasodás túl erőssé válik ahhoz, hogy a vér ki tudja egyensúlyozni, akkor a felhalmozódott savmennyiséget a szervezet a szövetekbe nyomja, hogy ott raktározza el. Ez úgy történik, hogy a nyirokrendszer (immunrendszer) semlegesít belőle annyit, amennyit csak tud, majd megpróbál megszabadulni a többitől. Sajnos, a „megszabadulni" a többi savtól annyit jelent, hogy visszanyomja azt a vérbe, amivel létrejön egy ördögi kör, hiszen a szervezetnek további ásványi anyagokat kell elvonnia onnan, ahol azok a normális feladataikat tölthetnék be, és emellett terheli a májat és a vesét is. Továbbá ha a nyirokrendszer túlterhelt, vagy a nyirokedények nem működnek megfelelően (ezt gyakran a testmozgás hiánya okozza), akkor a savak felhalmozódnak a szövetekben. A vér pH-jának kiegyensúlyozatlansága irritációhoz és gyulladásokhoz vezet, ami utat nyit a betegségekhez. A hirtelen bekövetkező vagy az újra meg újra visszatérő betegségek vagy azért jönnek létre, mert a test megpróbálja mozgósítani az ásványianyag-tartalékait, hogy megakadályozza a sejtek károsodását, vagy azért, mert a test sürgősségi megoldásokat alkalmaz a méregtelenítés érdekében. Például megpróbál megszabadulni a savaktól a bőrön keresztül, oh/an tüneteket produkálva ezzel, mint az ekcéma, a pattanások, a kelések, de a fent említett okok következtében létrejöhet fejfájás, izomgörcsök, izomfájdalmak, duzzanatok, irritáció, gyulladás, valamint általános fájdalomérzet. Krónikus tünetek pedig akkor jelentkeznek, amikor a test már minden lehetőségét kimerítette a savak semlegesítése és kiürítése terén.

Amikor a testben savas melléktermékek keletkeznek, és ezek bekerülnek

a véráramba, akkor a keringési rendszer folyékony formában próbál

megszabadulni tőlük a tüdőkön vagy a veséken keresztül. Ha túl sok ilyen

savas hulladék keletkezik, akkor ezek lerakódnak a különböző szervekben,

a szívben, a hasnyálmirigyben, a májban és a vastagbélben, vagy pedig

a zsírszövetek kötik meg őket a mellekben, a csípőn, a combokon, a hason -

és még az agyban is. A savak károsító hatását és eltárolásuk folyamatát más

néven úgy is hívhatnánk, hogy „az öregedési folyamat".




CANDIDA


A savas hulladék a testben előkészíti a talajt rengeteg olyan mikroszkopikus

nagyságú élőlény (mikroorganizmus) számára is, amelyek potenciálisan

pusztító hatással lehetnek ránk, kezdve a sort a candidával. A candida egy

latin elnevezés, egy élesztőgomba neve, amely az emberi testben él, de

igazából nem más, mint egyszerűen egy gombafajta. Az élesztő-, a penész-

és egyéb gombák növényi egysejtű életformák, amelyek belakják

a földet, a vizet és a levegőt egyaránt. Gyakorlatilag mindenhol ott vannak.

A candida például rendszerint az emésztőcsatornában található. Valójában

meghalnánk nélküle. Ezzel együtt könnyen előfordul, hogy drasztikusan túlszaporodik, olyan tünetek hosszú sorát okozva ezzel, amelyek lehetnek bosszantóak, krónikusak, vagy akár végzetesek is. Ez az a probléma, amit a nők úgy ismernek, mint hüvelyi gombásodás, illetve egyes szülők is ismerik

talán, ha újszülött gyermeküknek volt valaha szájpenésze (ami nem más,

mint a torokban szaporodó candida).


Noha a hagyományos orvostudomány felismerte, hogy ezek és még egy

sor más egészségügyi probléma az élesztő- és egyéb gombák elszaporodásából ered, az igazság az, hogy a tipikus amerikai táplálkozás az emberek elsöprő többségénél az élősködők kontrollálatlan szaporodását idézi elő a testben - és ennek következményei katasztrofálisak lehetnek. Valójában

a túl sok candida csak egyike a kis gonosztevőknek. Mikroorganizmusok

özönétőlfertőzve élünk, amibe éppúgy beletartoznak az élesztő-, penész-,

és egyéb gombák, mint a baktériumok és a vírusok. De ami még ennél

is rosszabb: nemcsak a mikroorganizmusok áldozatai vagyunk, hanem

anyagcseréjük mérgező végtermékeié is, más néven a „mycotoxinoké" és

az „exotoxinoké" (myco = gombától származó, exo = külső, baktériumtól

származó, és toxin = méreg). A mikroorganizmusok akkor hozzák létre ezeket

a savas méreganyagokat, amikor megemésztik (igazából megerjesztik) a

glükózt, a fehérjéket és a zsírokat - ugyanazokat a tápanyagokat, amiket a

testünk energiatermelés céljából igyekszik használni.


 


A candida és más mikroorganizmusok a test gyengébb területein élősködnek,

azokat mérgezik, valamint túl is terhelik. Savas környezetben valójában

szabad utat kapnak ahhoz, hogy károsítsák a szöveteket és a testi

működést. A testünkben található glükózon élnek, ezt használják energiatermelésre, a zsírunkat és a fehérjéinket pedig (még a genetikai anyagunkat, a nukleinsavakat is!) növekedésre és szaporodásra. Ezek az organizmusok szó szerint élve megesznek bennünket! Majd ezt követően a melléktermékeiket (a savakat) bejuttatják a véráramba, valamint a sejtek belsejébe, így még tovább mérgezveszennyezve a szervezetet.


Csak hogy adjak egy kis betekintést abba, hogy mennyire ijesztő a potenciális

károsító hatás: ezek a gombák több száz millió éve itt vannak a Földön,

és több mint ötszázezer különböző, azonosítható formává fejlődtek. Genetikailag azonban nagyon keveset változtak. Ügy tűnik, nem volt rá szükségük, mert hihetetlenül leleményesek, és nagy túlélők: tökéletesen alkalmasak a feladatuk elvégzésére. A robbanásszerű növekedéstől a több ezer éves alvásig bármire képesek. (Nemrégiben kiásott ókori egyiptomi kőtömbökben például életképes spórákat találtak.) Továbbá az élesztő-, penész-, és egyéb gombák több mint 1000-féle méreganyagot képesek létrehozni. A baktériumok és a gombák önmaguk nem hoznak létre tüneteket a testben a mérgező melléktermékeik viszont igen. Önmagukban a betegségek

kialakulásáért sem felelősek. Csak a szennyezett környezet miatt jelennek

meg. Ahogy Rudolph Virchow írta: „A szúnyogok szeretik a poshadt vizet,

de nem ők okozzák a poshadást."

Ezek az organizmusok és méreganyagaik - közvetlenül vagy közvetetten

- egy egész sor tünetet okoznak. A legtöbb betegség, különösen

krónikus és degeneratív* betegség, a mikroorganizmusok túlzott elszaporodását követően alakul ki. A gombás láb és az AIDS, mint két szélsőség között valójában a gombák túlszaporodása rejlik a betegségek (például a cukorbetegség, a rák, az érelmeszesedés, a csontritkulás, a krónikus fáradtság stb.) tünetei mögött - ideértve fertőző betegségeket is, amelyek látszólag emberről emberre terjednek. A túlszaporodás általános jelei: fájdalom, fertőzés, fáradtság, valamint a testi működés rendellenességei, mint például pajzsmirigy- és mellékvese-problémák, emésztési zavarok, hasmenés, különböző ételek utáni sóvárgások, bélgörcsök, depresszió, hiperaktivitás, antiszociális viselkedés, asztma, aranyér, megfázás és influenza, légzőszervi problémák, endometriózis, bőrszárazság és viszketés, szájpenész, ínysorvadás, a köröm és a lábköröm gombásodása, szédülés, ízületi fájdalmak, rossz lehelet, fekélyek, vastagbélgyulladás (colitis), gyomorégés, szájszárazság, PMS és menstruációs fájdalmak, ingerlékenység, feldagadt szemek, a szexuális vágy hiánya, bőrkiütések és csalánkiütések, lupus, hangulatváltozások, hormonális zavarok, hüvelyi gombásodás, ciszták és tumorok, reumás artritisz, zsibbadtság, szénanátha, pattanásos bőr, bélgázok/puffadás, bélpangás, alacsony vércukorszint, rekeszsérv, fejfájás, letargia/lustaság, alvászavarok, öngyilkossági hajlam, végtaghidegség és remegés, fertőzések, túlsúly és soványság, vegyszerérzékenység, memóriazavarok, izomfájdalmak, allergiák (levegőben szálló anyagokra vagy ételekre), égő szemek, szklerózis multiplex, felszívódási zavarok, valamint húgyúti fertőzések (te jó ég!). És ezek között még nem is soroltuk fel az általános, mindennapi rossz közérzetet, ami manapság olyan gyakori. Ez mind a kontrollálatlanul elszaporodott mikroformáknak, illetve ezek mérgező melléktermékeinek köszönhető.


Jegyezzük meg!


Daganat nem is jöhet létre olyan környezetben, ahol a sav-lúg egyensúly fennáll, és bőségesen van oxigén. Ezt bizonyítja, hogy nem létezik szívrák. A tüdőből a szívbe folyó vér az egész szervezet oxigénben leggazdagabb és legmagasabb pH-értékű része.

Miközben a vér átmegy a tüdőn, a savas toxinok kicsapódnak belőle, és marad a sok-sok oxigén és a magas pH-érték. A rákos sejteknek mindig szélsőséges a pH-értékük, és oxigénhiány áll fenn bennük, míg az egészséges sejtekben enyhén lúgos a kémhatás és magas az oxigéntartalom.